Lehetünk még barátok.       Vol 01.  nőknek érthetően. 

2019.10.14

Drágám,

Párszor mondtad, milyen jó lenne, ha barátok lehetünk volna először. Kincsem, azok lettünk, s még lehetünk barátok majd a jövőben is egyszer.

Tényleg lehetünk.

Szerintem meg tudjuk csinálni. Lehetünk még egyszer jó barátok majd. Bár számtalan dolognak kell történnie előtte. Azonkívül, hogy ma elengedtelek fizikailag, mert így tartom helyesnek, hogyha nem tudsz kötődni hozzám úgy, ahogy te is szerettél volna, akkor én nem tehetlek boldoggá, ha te nem akarod, s így el kell engednem például azt is, hogy míg nekem te voltál a nagy szerelem, neked nem lehettem én.

El kell fogadnom a tényt, hogy nem gondolod meg magad újra mint mindig és mindig, s jössz vissza csillogó szemmel és hitel, amit mindig el is hittem neked, mert szeretlek, de most már nem fogod már többé megtenni, nem jössz vissza többé hozzám. Szóval, előbb fel kell fognom így azt, hogy a soha az soha, s az örökre szól már, s akkor egyszer talán lehetünk még barátok.

Ki kell békülnöm a szomorú valósággal, hogy te és én soha nem leszünk együtt már. Ezt meg kell gyászolnom, mert az a helyes út, ha elvesztünk valami igazán fontosat az életben, azt meg kell gyászolni, hogy a fájdalom elviselhető legyen az élet további perceiben, tudjunk vele élni együtt, képesek legyünk kezelni, s tudjunk élni utána is még emberként, felemelt fejjel. De mielőtt ez megtörténik, el kell felejtenem a dolgokat, amiket a múltban mondtál nekem vagy éreztettél s álmodtál velem együtt.

El kell felejtenem, mikor azt mondtad, hogy el tudod képzelni, hogy belém szeress, mert erre vágysz, úgy igazán, ahogy még sosem sikerült neked. Hogy együtt fogunk céljainkért harcolni, hogy majd egyszer külföldön fogjuk ketten felépíteni a jövőnk és otthonunk, hogy egy család leszünk mi, a két szív a szeretet szerződésében, elkötelezve egymás iránt, hogy senki nem volt értékrendjében és hozzád-állásában ilyen jó számodra, s hogy végre kitudtad mondani azt, hogy szeretsz. Hogy jó ember vagyok szerinted és ilyen ember szerelmére, szeretetére vágysz társadként, hogy végre elfogad valaki annak, aki vagy, aki nem él vissza az életedben szerzett lelki sérülésekkel, aki nem él vissza azzal, ha gyenge vagy néha, s ott van veled, ha szükséged van rá, aki megnyugtat, ha félsz, s oda tudsz bújni hozzá, mint még senkihez, s úgy imádtad a vállam, ahova oda illet a fejed.

El kell felejtenem, hogy akartál kötődni hozzám, hisz ez a vágyad, mert ez nem ment neked még sosem, csak sodródtál, ki akartál kötni végre, otthon érezni magad először. Hogy a köztünk lévő kapocs tagadhatatlan, hiszen mindig összevonzott az élet, akkor is, amikor máskor gyakran elfutottál a belső félelmeid miatt, amikor komolyra fordult a kapcsolat. El kell felejtenem, hogy együtt terveztük a jövőt, s el kell felejtenem, hogy megkérjem a kezed, amire annyira készültem mindig, hogy kimond majd azt a csodás szót is nekem, annak, aki elköteleződött feléd végérvényesen. S azt is el kell felejtenem, hogy talán én adhatom meg neked a várva várt gyönyört és haza érkezés érzést is., aki ott akart lenni veled az élet szép és nehéz pillanataiban is, aki érezni szerette volna utolsó percében, hogy fogod a kezét mikor átmegy a fénybe.

Én mindezt elhittem, úgyhogy mielőtt jó barátok leszünk, azt kell elhinnem, hogy ezek nem jelentettek semmit nem csak neked, hanem nekem sem. Ez az egész csak illúzió volt, önámítás vagy hazugság, vagy ezek nem is léteztek csak a bolond fejemben, álom volt az egész és most felébredek belőle. Bár csak fel tudnék ébredni tiszta fejjel. Csak annyira valóságosnak tűnt édesem, de el kell hinnem, hogy ezek nem is léteztek. Csak még meg kell találnom a hitem ebben. Meg kell tanulnom becsapni magam tökéletesen, s valahogy ténylegesen felejteni, hogy fontos vagy nekem Édesem! Mert értékes ember vagy és csodás nő, és lélek, aki nekem többet jelentett, mint ezt gondoltam volna, amikor először megláttalak, pedig akkor is tudtam már jól, hogy valami rezgés elindult a szívemben s ez a pillanat több lesz közöttünk, s nem csak azért mert csodás idomaid a szemembe égtek!

Lehetünk barátok, de ahhoz egy bizonyos időnek muszáj lesz eltelnie. 2 év vagy 4 év minimum, de őszintén, valószínűleg az lenne a legjobb, ha duplája is eltelne közben, mert akármennyire is fáj, annyi mindent nem akarok elfelejteni belőled, vágyom rá, hogy elkísérjen sokáig, nagyon sokáig. Szerintem egy általad ismert évtizedekkel ezelőtti, korábbi ilyen tapasztalatom alapján kétszer annyi évnek elégnek kell lennie majd ahhoz, hogy elfeledjem és túllépjek azon, ami lehetett volna, de sose volt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kezdhetek más beengedni a szívembe lassan, ha a teremtő így akarja, de ez idő lesz mire kicserélődnek a sejtjeimbe ivódott érzések irántad.

Talán majd azután lehetünk barátok, miután lefeküdtem elég nővel, hogy elhiggyem jobb dolog volt a szex velük, mint veled sétálni akár egyetlen egyszer is az őszi napsütésben, ahhoz, hogy a neved és arcod is elfelejtsem felidézni esténként vagy hajnalonként, és hogy mit jelentett az, hogy kötődtem hozzád egyáltalán, hogy ne illatoddal ébredjek hajnalban, hogy ne érezzem szíved ritmusát fejemben, ne érezzem tenyeremen a bőröd rugalmas simaságát. Addigra már jobban meg is öregszem, hogy a vágyaim talán ne feszítsenek ennyire irántad. Amennyiben szerencsés leszek, akkor ennyi idő elég is lesz, miközben eljátszom majd a férfi szerepem más nők mellett, hogy azt higgyem, valahol ugyan azt adják majd azok az érzések is, mint amiket te irántad érzettem és most is érzek, bárcsak ugyan azt adnák, vagy még szebbet, imádkozz érte te is. Be tudjam csapni magam jól, az fontos lesz, hogy eltompuljon az éles érzés annyira, hogy ne sóvárogjak érted s álmodjak rólad szüntelen, éjjel, reggel és napközben.

Lehetünk barátok édesem, de előbb meg kell tanulnom, hogyan érjem be ennyivel. Sokáig különleges módon vágytam rád, úgyhogy hozzá kell szoknom, hogyan tekintselek barátnak. S olyan jó volt érezni, ahogy te is mondtad, hogy mennyi mindent adott neked, hogy egymással mindent megbeszélhettünk, annak ellenére, hogy mennyi mindent titkoltál előlem igazán, de elfogadtam már, pont elfogadtam mire megváltozott számodra ez a kapcsolat, amikor már elhitted magad is, hogy én okozok benned rossz érzéseket, s ez a tükör már nem tetszett, amit láttál benne magadról. Pedig jól esett volna, ha megtiszteled érzéseim, s konkrétumokkal elém állsz időben és megóvsz a hosszú hónapok bizonytalan szenvedéseitől. De nem szerettél és tiszteltél annyira valószínű sosem, hogy ezt a kegyet megadd nekem, jobban féltél sok gondolatodtól, ami befészkelte magát lelked mélyébe gyerek korod óta, féltél tőlem, mert nem volt komfortos neked, hogy elköteleződj és egy olyan férfi mellett állapodj meg, aki szeret, s még is hitegettél, mondtad, hogy értünk próbálsz magad lelkében élő sérüléseid gyógyítanod, adjak időt erre, miközben pedig már döntöttél tudatod formálásával, hogy nem akarsz velem tovább utazni az élet szép útján, nem adtál bizalmat újra, pedig az fontos, bizalom nélkül nem megy, de tudom, ezt is meg kell tanulni, bizalmat adni és feltétel nélkül szeretni, ezek nagyon fontosak, de tanulni kell. Nem haragszom érte édesem, sosem haragudtam rád, mert szeretlek és bármit megbocsát a szeretet és mert jó ember vagy. Nem haragszom, nem ezért mondtam, hogy nem tudom így folytatni, hanem azért, mint írtam neked pár napja, nem tudom tovább a bizonytalanságban lebegést megélni, elfogyott az erőm édesem, nem tudok vágyak nélkül várni, kommunikáció nélkül beszélni, s nem akarom megint megélni, hogy várok, s közben a barátaid, mentoraid és a megélt impulzusaid döntsenek helyettünk újra. Édesem, csak vágytam fontos lenni neked legalább ennyire, hogy ne hitegess, ha te már nem hiszel, ne lebegtess, mint annyiszor máskor, amikor elmentél, s újra vissza jöttél. Ennyi kis gyarlóságra adtam magamnak jogot, vágyni arra, hogy megtiszteld azt az érzést, amit közvetítettem neked a szívemből, s tiszteld meg azt az embert, férfit, aki érted élt. De kedvesem, megértelek, tudom, sejtem, miért történt így, még ha fáj is nagyon. Tudom menekültél, mert újra visszaestél volna mint mindig, ez nem megy csak hazugsággal és önbecsapással neked, annyira félsz a veszteségektől. Nem neheztelek rád érte, szeretlek, s ha nem tudnálak megérteni és megbocsátani, akkor nem szerettelek volna sosem igazán. A szeretet nem kér enni, a szeretet nem kér megbocsátást, a megbocsátás maga a szeretet. Nem értek vele egyet azzal amit és ahogyan tettél, és fáj, nem is tűrném el sosem már újra, de ettől még elfogadom és megértem, mert szeretlek. 

Azonban férfi vagyok, már nem csak sodródom, mint sokan s én is néha korábban. A feladatom szerint élek. Ott vagyok, amíg és ahol szükség van rám. Egy férfi sorsfeladata az, hogy szeressen és legyen ott ahol szükség van rá, a társa mellett, amellett a nő mellett akit szeret. Most már nincs rám szükséged kedvesem, így rövid alig több, mint pár éves feladatomnak is vége nálad, csak most még ezt nehéz elfogadnom. De ott leszek sokáig mögötted, hiszen szeretlek, s legyen ez neked biztonság a boldogságod felé vezető úton, hogy van mindig, aki szeret téged még jó sokáig, nem vagy egyedül a világban, ha baj van, sokáig tudhatod, hogy szeret valaki, akkor is, ha pont úgy érzed, hogy nem szeretnek tiszta szívből. Mert szeretnek, s én szeretlek. Leszek a te védőhálód a jövőben is, az leszek, mert kell, hogy amíg nem tudsz megállapodni végre valakinél igazán, nem csak a tekintély varázsának vonzása árnyékában és egy kislány álomvilágában lebegve, aki tud rád vigyázni tovább ténylegesen, nem csak mondja, addig itt leszek neked, ha kell. Csendben és némán, eltűnve a múlt semmijében, a közöny és feledés enyészetében. Ezért fenn áll a veszélye édesem, hogy a védőhálód egyszer elfoszlik drágám, mint az a ház, amit magára hagynak, összedől egyszer, mert nem ápolják, nem gondolnak rá, s lehet, hogyha majd soká, még is szükséged lenne rám, mint védőhálóra, ez a háló már nem lesz ott neked, mert elfoszlott, s nem is tudja az a háló, hogy szükséged lesz rá, mert te nem fogsz szólni, hogy kell, büszke nő vagy édesem, te csak majd zuhansz egyszer, isten ne adja, s nem leszek ott, az nekem fájna a legjobban, de a döntéseknek ára van, néha szinte megfizethetetlen és kegyetlenül fájó. Remélem, sosem kell védőháló neked kedvesem, mert végre tudod, hogy kell szeretni majd igazán magad és mást is, hogy kell kapcsolódnod álmaid szerint, s megélni a félelmeid nélküli boldogságot, erős nőként, tele gyengédséggel, odaadással és lemondással a másikért. Furcsa, pont ez nyugtatna meg, ami most a szívem tépi. Hm..buta és gyarló is az ember, azt sem tudja mit akar, ez az állandó hadakozás a tudat és a tudatalatti között, emberi.

Édesem, akaratom szerint én csak a jövőképet, a szerelmet és a vágyat engedem el, ami köt hozzád. A szeretetem irántad nem fogom elengedni soha. Ezért van rá esély édesem, hogy egyszer még lehetünk barátok, majd ha elengedtem a szívem többi részét, miután meghal majd ahogy ilyenkor kell. De előtte még meg kell ölnöm a szívem érző részét és azt a reményt, hogy valaha is mi még szerelemben, meghitt kapcsolatban, férfi és nő erős szerződéses kapcsolatában, egymás iránt elköteleződve fognak élni, s boldogságukhoz teret és szeretetet adni egymásnak. Ez kemény feladat, de meg oldom majd valahogy, ebben tanúsított megélt vagy csak védekezésként  használt közönyöd majd segít, ez az élet rendje, s most ez a feladatom, hogy megoldjam, hogy teret adjak neked, hogy esetleg tényleg megtaláld a vágyott boldogságot más mellett, ne csak a kiskirálylány álmát, fel kéne nőnöd az igazi királynői feladatodhoz és életszerepedhez, de ez a te feladatod, nekem az elengedés feladata van megírva most. Fura, hogy feladatokról írok, miközben érzek. Ezek nem siralmak, sírni nem fogok, azt majd esetleg egyszer csendben magamban a zuhany alatt, és sajnálni magam nem fogom, nem szorulok sajnálatra, most erőre van csak szükségem, hogy a feladatom el tudjam végezni férfi módjára.

Szóval édesem, mint olvashattad és láthatod, lehetünk még barátok, egyszer. Amit szeretnék is, mert most is barátomnak tekintelek kincsem, csak még nem tudom megélni önmagában ezt az érzést. De tudom, egy barát is tud vigyázni arra, akit szeret, mint igaz barátját. Ezért hiszem, hogy lehetünk még barátok egyszer majd a jövőben Édesem, mert vágyom arra, még mindig, hogy boldog légy. Valahogy nekem ez életem egyik igen fontos vágya szerelmem! Ez van. Ez a helyzet. De jó lenne önző módon is boldognak lennem egyszer, hogy egy nőt én tegyek igazán boldoggá!

Boldog vagyok, hogy részese lehettem életednek, hogy tudtál nevetni mellettem, s megpróbáltad, hogy talán álmaid esetleg mellettem élheted meg. Köszönöm, hogy megpróbáltad és bizalmat adtál nekem ebben, akkor is, ha már te ebben nem hiszel a jövőben, s nekem sem szabad többé.

Ölellek Édesem, s szép halált magunknak, hogy fel tudjunk támadni új szívvel és új reményekkel és vágyakkal, célokkal és szeretettel, szerelemmel, ha megáld minket vele a mindenható. Remélem kincsem, azért szép emlékeid közé fogsz majd beilleszteni, s ugyan olyan hála lesz csak a szívedben, mint amilyen hálás vagyok én neked most is, hogy létezel és megismerhettelek életem, gyönyörűségem, bolondom, édesem, kincsem, szerelmem!

Örök szeretettel

a Bolondod, aki boldogan volt bolond, mert fontos és értékes voltál, és vagy, és leszel a szívének édesem!

Aki hálás neked, hogy megismertetted a legszebb érzésekkel felnőtt érett fejjel is, hogy a legdrágább kincsed egy részét, az idődet és figyelmed rám szántad. Minden ilyen pillanat mennyország volt nekem, ezt sosem felejtem el neked, miközben a többit reményeim szerint egyszer majd ténylegesen elengedem, hogy ne fájjon már annyira nekem sem. Reményem azonban nem adom fel még, hogy ha elengedtelek végre egyszer igazán, s te még keresed a boldogságot, akkor talán egyszer új szívvel és lélekkel, igaz már sokkal idősebben, majd a te új szíved is megtalál engem valamikor, ha az az ezüst szál tényleg létezik. Mennyire más lehet majd akkor, hiszen két teljesen új ember találkozna, vagy egyesülve újra egy másik szerelemben társként, vagy egy szép szeretetben barátként életem.

Látod, ne add fel a reményt, talán lehetünk még egyszer barátok, talán egy másik életben!

Édes kincsem, az angyalok vigyázzanak rád utadon!

Utoljára még csókollak és ölellek szívemmel és lelkemmel drágaságom, édes szerelmetes nőm!

Ahogy te mondanád, az eddigi életedben a te egyetlened, aki valójában érted élt.


Az élet szalad veled, de a szerelem szabad madár,
Akit kalitkába nem zárhatsz, csak nézheted reptét,
S ha odarepül hozzád, csodássá teszi azt az estéd.

De ha elszáll a kis madár, s vele száll a szerelem is már,
Jobban teszed, ha a szívedben nyitva hagyod a kalitkát,
S csak várd, hogy végre te is megértsd a szerelem titkát.


Szerző: John Doe

Olvasnál történeteket és blog bejegyzéseket amelyek férfiakat érintenek? 

Akkor kattints az alábbi Blog gombra! 

Ha véleményt írnál a cikkről, akkor görgess lejjebb. 

Keress minket a facebookon is! ( @resetformen )

Az önismereti munka nem helyettesíti a pszichoterápiát!
Az 1997. évi CLIV. törvény (egészségügyi törvény) értelmében Magyarországon pszichiátriai diagnózis felállítására, illetve pszichoterápia végzésére kizárólag klinikai szakpszichológus illetve szakorvos jogosult.

A mi tevékenységünk nem minősül pszichoterápiának, nem minősül tanácsadásnak. Célunk az egészséges, azaz pszichés és pszichoszomatikus zavarokkal nem rendelkező személyek lelki egészségének megőrzése, személyiségfejlesztése illetve életminőségének javítása az által, hogy megosztunk gondolatokat, egyéni tapasztalatokat és érzéseket, s elgondolkoztatjuk az olvasóink ezáltal, s ösztönözzük őket, hogy figyeljék meg magukat, környezetüket és tapasztalataikat és élményeiket gondolják újra. S tudják, nincsenek egyedül a lelküket és tudatukat nyomasztó élethelyzetükben.

Kérj Segítséget!

Amennyiben ön olyan élethelyzetben van, hogy úgy érzi lelki egyensúlya súlyosan felborult, krízist él meg, élethelyzeti válságban érzi magát, vagy csak szeretne segítséget gyászában, elengedésében, esetleg újrakezdési segítségre van szüksége, keressen fel szakembereket, akik segíthetnek önnek érdemben. Azonban ne zárja ki a családját, barátait, közösségeit az életéből ilyenkor sem, ott is találhat segítséget esetenként, de megértő támogatást és együttérzést biztosan, azonban életvezetési tanácsot lehetőleg szakembertől fogadjon el és mérlegelje annak önre gyakorolt hatását is. Egyedül mindig a legnehezebb megbirkózni az ilyen helyzetekkel, ezt ne felejtse el!

© 2019 John Doe  - Reset For Men
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el
Sütiket használunk, hogy biztosítsuk a weboldal megfelelő működését és biztonságát, valamint hogy a lehető legjobb felhasználói élményt kínáljuk Neked.

Haladó beállítások

Itt testreszabhatod a süti beállításokat. Engedélyezd vagy tiltsd le a következő kategóriákat, és mentsd el a módosításokat.