Megtanítottál szeretni...

Megtanítottál szeretni...

- Tudod, amit éreztem az a mindent elsöprő szerelem volt.
- Persze, tudom én is vágyom rá, hogy érezzem - válaszoltad

Kicsit több mint másfél éve hangzott el ez a beszélgetés és akkor nem gondoltam volna, hogy ennyire meghatározó lesz.

Aztán jöttek a gondok, a távolodásod ritmusa. És megértettem a szavak jelentőségét és értelmét.

Tavaly nyáron, olvastam arról a bizonyos nagy csalódásról...

Akkor nyáron, még nem értettem ennek a szónak az igazi értelmét, csak éreztem, s elképzeléseim voltak,mert olyan fájdalmat okoztál, amit nem vártam volna tőled, de akkor még nem tudtam, mi is az igazi csalódás, akkor még nem tudtam, csak azt hittem ez az...

Aztán eljött az utolsó szingularitás megélése az idei nyár végére, s az eddig már ismert körök visszatértek, a reakcióid újra megjelentek intenzíven, most már utoljára.......Most már értem...értek mindent, utoljára, mert hagyom, s hagytam, hogy meg tedd, mert látom, én nem tehetlek boldoggá mégsem, hiába reméltem újra és újra, ha te nem akarod, akkor ha bele döglök sem tehetlek boldoggá. Amennyiben nem akarsz velem jönni tovább az úton, el sétálva végre a félelmeidből, akkor nem jössz, pedig hittem, hogy elég erős leszel, de te jobban félsz, mint hittem, azt hittem elég erős a szeretetem, hozzá, hogy elhidd, ez jó lesz neked és majd biztonságban átvezetlek a félelmeidből az igazi életbe, hiszem ami szép, szebb, mint az álmok, az impulzusok és illúziók, ami mögé bújtál.

Mondhatnám, hogy haragszom azért, mert minden hazugság volt, amit te mondtál és tettél, amikor azt mondtad értünk imádkozol és mindent értünk teszel. Hazugság volt, hogy megígérted szólsz, mielőtt újra megjelenik valaki, s elengeded a figyelmed rólam. Hazudtál. Mint mindig, pedig te vártad el mindig, hogy őszinte legyek. De nem haragszom, nem tudok rád haragudni, mert szeretlek, s a szeretet ezt nem engedi, s nem is fogja soha.

Mondhatnám, hogy megbántam mindent, azt is, hogy megismertelek, de nem teszem.
Tudod miért?

Mert megtanítottad, milyen szeretni újra, s megtanítottál, hogy én képes vagyok szeretni őszintén és feltétel nélkül.

Mert megtanítottál arra, hogyan kell megnyitnom a szívemet, akkor is ha fájdalmat okoztál, s megaláztál, játszottál és hazudtál, akkor is, ha ezt nem szándékosan tetted, de megtetted. Miért? Mert, mert ilyen vagy, ez vagy te. Ilyen, de én így is szeretlek, mert láttam azt a nőt, aki a királynőm lehetett volna, s én beleszerettem abba a nőbe. Akkor is szerettem amikor már egy évvel ezelőtt is kiölted belőlem a nagy kémiai szerelmet, de vissza adtam a bizalmamat neked, amit te nekem nem, s talán magadnak sem. De megtanítottál szeretni, s újból elhiszem, hogy képes vagyok rá, amiben már nem is bíztam. Lehet, hogy már soha nem fogok senkit szeretni így, de legalább megéltem, hogy képes voltam rá. Hálás vagyok neked érte.

S megtanítottál bízni, akkor is, amikor erre nem adtál semmilyen alapot, sőt, de akit szeretünk, abban bízunk, akkor is, ha ezzel vissza él, mert az igaz szeretet mindent elbír. A szeretet igen, de én nem, mert van önbecsülésem és élet vágyam, hogy ne halljak bele. S egy férfi akkor férfi, ha szükség van rá, neked meg nincs szükséged rám, neked az álmaidra van szükséged és az illúzióidra, mert ott vagy biztonságban csak még.

Pedig veled akartam volna megtanulni közösen, ahogy beszéltünk is róla sokat, hogy kell a személyiségünk tanítani és megélni egészségesen. Te voltál előrébb még két éve, sokat fejlődtem hála neked, s nagy lendületet vettem. Már előrébb vagyok... édesem én próbáltalak bevárni, de te vissza fordultál inkább a komfort zónádba, s félelmeid mögé vissza menekültél, a kis királylány álmaidba, amit megtaláltál végre. De ezzel a tanulás nagyon fájdalmas lesz egyszer neked attól tartok, bár csak ne így lenne, s ne lenne igazam, még soha nem szerettem volna ennyire, hogy ne legyen igazam. Ettől akartalak megkímélni, de te döntöttél, nem velem jössz, másik utat választasz. Tiszteletben tartom, s hagyom, hagytam, hogy elindulj a másikon.

Most már egyedül tanulok. Hogy mit?

Azt, hogy elengedjelek, s megtanuljak élni fájdalom mentesen, a veled megélni kívánt jövőkép nélkül, csak a nyers jelent elfogadva, s imádkozva, hogy boldog legyél majd egyszer tényleg, igazán a félelmeid legyőzve, ne csak az impulzusok és szeretetmorzsák elvakításában.

Addig is én meg tanulok élni és elengedni téged, akit szeretek minden feltétel nélkül.

(John Doe - Pongi írása alapján)

Olvasnál történeteket és blog bejegyzéseket amelyek férfiakat érintenek? 

Akkor kattints az alábbi Blog gombra! 

Ha véleményt írnál a cikkről, akkor görgess lejjebb. 

Keress minket a facebookon is! ( @resetformen )

Az önismereti munka nem helyettesíti a pszichoterápiát!
Az 1997. évi CLIV. törvény (egészségügyi törvény) értelmében Magyarországon pszichiátriai diagnózis felállítására, illetve pszichoterápia végzésére kizárólag klinikai szakpszichológus illetve szakorvos jogosult.

A mi tevékenységünk nem minősül pszichoterápiának, nem minősül tanácsadásnak. Célunk az egészséges, azaz pszichés és pszichoszomatikus zavarokkal nem rendelkező személyek lelki egészségének megőrzése, személyiségfejlesztése illetve életminőségének javítása az által, hogy megosztunk gondolatokat, egyéni tapasztalatokat és érzéseket, s elgondolkoztatjuk az olvasóink ezáltal, s ösztönözzük őket, hogy figyeljék meg magukat, környezetüket és tapasztalataikat és élményeiket gondolják újra. S tudják, nincsenek egyedül a lelküket és tudatukat nyomasztó élethelyzetükben.