Versek
Repülj te szabadon
Ahogy csendben szárnyal a lidérc éjjel az éteren át,
Siklik a mélabús félelem szívedben s lesz belőle gát.
Éhes lidércként keresi táplálékát felfalva mindent mi fény,
Te sem lehetsz ily teherrel lepve, ártatlanul felszabadult lény.
Ne tápláld már félelemmel édes szíved, mely szeretettel teli,
Csak oly szív lehet szabad, ki lelkét odaadja annak ki szereti.
Szárnyalj te, ne hagy a lidércnek, te jussod repülni szabadon.
S hagyd hogy ragyogj a szeretetben, s enged át ezt magadon.
/John Doe/
Nem vagyok látnok
Látnok én egyáltalán nem vagyok, nem értem néha azt sem, hogy valójában ki vagyok,
Nem értem, hogy amit tettem értünk az miért lett semmi, értéktelen?
Miközben a vágyam a családi békességre és szeretettre mértéktelen.
Miért kaptam, égtől pofont ily nagyot, s kit szerettem, belém rúgva magamra hagyott.
Elvette tőlem az imádott családom jövőjét, és lett semmim alig perc alatt,
S nem maradt másom csak a megtört lelkem, ami nekem végül megmaradt.
Nem vagyok tökéletes ezt mindig tudtam, sokszor nem találtam meg a helyes utam,
Megtettem mindent, ahogy tudtam, amit kért tőlem kitől reméltem,
S miért tette ezt velem, akit szerettem? Próbálom, de nem értem.
Hogy lehettem vak, ki remény mögé bújt, pedig csak annyit kértem, mit az élet nyújt.
Vártam rá hosszú éveket, hogy ismét legyen enyém a szeretett nő,
De tőle csak csalást és ámítást kaptam, amitől azóta a fejem is fő.
Hittem olyan dolgokban, ami nemes és szép, s mint kiderült csak bárgyú álomkép
Ringattam magam abban, hogyha adok, akkor mindez érték lesz számára,
De neki ezek nem voltak fontosak, s nem figyelt másra csak a saját álmára.
Állok tanácstalanul, bennem jeges dárda, s állok magamban, kinek összetört álma
Nem maradt más nekem, csak hogy óvjam, ami maradt nekem
Az én utolsó féltett kincseim, a két szeretett édes gyermekem
/John Doe/
Túl korán?
Most temetett el még csak a múltam terhe, s már is jöhet a feltámadás?
Az nem csak a messiásnak jár, vagy jár mindenkinek, aki szeretetre vágyik,
Vagy csak annak, aki szenved, akit úgy ér a tőr szívében, hogy terhét veszti?
/John Doe/
Egyedül Balluta Bay-en
Egyedül kapott el már megint a fájó éj,
Befogadott egy kis öböl, a Balluta bay.
Hullámzott a sötét tenger, háborgott a szélben kissé,
Mint tépett lelkembe a sosem kívánt gondolat klisé.
Sötétbe burkolództam én is a lelkemben mára
Nem tudom a magány végének mi lesz az ára?
Mikor lesz édes társa szívemnek és testemnek végre,
Hogy ne csak az imával emeljem tekintetem az égre.
Feltekintve fohászt suttogva, hogy legyen magánynak vége
S édes szerető nőnek testén érezni lelkét, hogy értem ég-e?
De most csak az öböl fényei mosolyognak vissza rám,
S alig várom, hogy magányomról essen le végre a hám.
A NAAR fényei már nem szikrázzák az elmúlt szép napot
Megköszönöm a sorsnak, amit majd még mosolyt kapok.
/John Doe/
A szó
Szebb a szónál, amit jelenthet csak önmaga,
Zeneként cseng füledben e szó, édes a hangja
Elfelejtett bármi bút mely ér s már nincs baja.
Reményt ad egy új holnapnak az mi rád vár
Erényt adó az érzéseknek, ami kiárad már.
Teljesen elveszi a józan eszed e szívügyi drog
Láttatja, amit nem lát szem a nappali fényben.
Elvisz a szivárvány mögé, s szíved álmodni fog,
Kinyitja vágyakozó lelked, mi lakozik e lényben
/John Doe/
Szirénem szavai
Szavaid édesek, mint a nyáron legjobban termő méz,
Szerelmes szívem, sült bolondként újra a jövőbe néz.
Próbálom észhez teríteni, hogy ezek csak szavak még,
De szegénynek a józan esze, messze elment réges-rég.
Hiszen mikor kimondod, a vágyad az, hogy ölelj engem,
Búskomor magányomból, egyből megszabadít kedvem.
Kedvem, mely kamaszos örömmel várja a beteljesülést,
Pedig mondom neki, hé, jobb lenne elkerülni a felsülést.
/John Doe/
Hiányod
Már eltelt egy nap, hogy nem láttam a mosolyod,
S ettől bennem az időtlen idők árnya gomolyog.
Oly gyorsan kavarog az idő, mint háborgó tenger,
S ilyenre nincs felkészülve egy szerelmes ember.
Várom a boldog percet, mely csillapítja a vágyat,
Hogy édes tested mellettem melegítse az ágyat.
Hogy ha felkelsz legyen ott kecses tested nyoma,
S ne kelljen félnem már többé, hogy eltűnsz tova.
S nem tudom, hogy fogom még vissza gyarló vágyam,
De nem akarom, hogy ott lebegjen nyomasztó árnyam.
Szeretném, hogy legyél te továbbra is szabadon szárnyaló,
De mit tegyek érted édes, hogy ne legyek neked túláradó?
Nem akarom, szorítani lelked, szépsége ne elsorvadjon mellettem,
Oly isteni azt érezni, hogy te vagy kit ma csókjaimmal keltettem.
Taníts meg úgy szeretni kedvesem, hogy a vágyam ura legyek végre,
S ne kelljen szívtépően megélni, hogy ma sem rád nézek csak az égre.
/John Doe/
Kérem istenem, hogy tedd könnyebbé az elengedést,
Ne kínozz minket, ne forgasd meg szívemben a kést!
Add meg nekem a várt lélek megváltó kegyelmet Uram,
Ha már nem szeret a szerelmem, hagy járjam az utam!
Hagy járjam utam, még ha bénulva fájdalomtól is élve,
Egyet kérek, tőled még, add, hogy ne fájjon, de ő bennem éljen,
Annyira vágyom, hogy boldog legyen, már mintáitól sose féljen!
Engedd neki meg, hogy szeressen ő is végre, amire réges-rég vágyott már,
De ha nem akarod, hogy éltünk külön váljon ennyi megélt nehézség után,
Akkor add meg nekünk, hogy ne érezzük magunkat ilyen esetlenül, sután.
Add meg nekünk azt az áldást, hogy szeressük ugyan úgy egymást végre,
Add meg nekünk a boldogság igéjét, hogy tudjunk örömet találni egymásban,
S megtalálja ő is a vágyát ebben a férfiben, ki szereti őt, s nem bárki másban!
Fohászkodom hozzád Ó Uram, add meg nekünk csak, ami másoknak is jár,
Távoli vihar kavarog bennem
Olyan messze vagy, és még is úgy érezlek...
A szív sejtjeim, bíborba fürödve véreznek...
Érzem, hogy szíved rám vár már valahol mélyen...
De félelmeid nem hagyják, hogy boldogan éljen...
Félsz tőlem, mert felém nézve nincs stabil vágyad...
S a lelked felém fordulva is csak félszegen bágyadt...
Pedig félve érzed, hogy azt, amit neked adok...
Tán soha, soha senkitől így meg nem kapod...
De téged ez csak mellettem tart, s nem bilincsel...
S a lelked keze ezért örökké játszik a kilinccsel...
Nyitnád az ajtót, s mennél ki rajta, hogy a vágyad védd...
De mikor lépnél ki rajta, szíved engem vissza-vissza kér...
Visszakér, mert legbelül szereti ezt a férfit a szíved...
Hiszen szeret téged, s adja neked a benne lévő hitet...
Adja önnönmagát, adja szíve rejtett zugát neked...
Ahol azért a lelked néha-néha pihenni ott reked...
S szeretnél megpihenni végleg, hisz ez volt mindig vágyad...
Hogy szívemben legyen lelkednek pihés, bársonyos ágya...
Ott is van a helye már, elkészült rég szívednek a fészek...
Ettől a tudattól lelkem tikkadtan, szomjasan már részeg...
De mivel nem tudod még megadni nekem az őszinte érzést...
Szegény szívem nem tudja elállítani már a fájdalmas vérzést...
S vérzik a szívem, ömlik belőle a vér és a lilás bíbor színű fájdalom...
Ezért is született meg e kissé komor, szomorúan vágyakozó dalom...
/John Doe/
Legyen majd e képen oly csodás színes árny,
/John Doe/
Nézek rád csodálattal
Nézek rád csodálattal, oly kívánatos vagy, s az éhes férfi tekintetem falna fel gyorsan,
Kiéhezett farkasként csapok le rád, de te sugárzod...hé...édes miért nem csinálod lassan?
Annyira vágyom, hogy élveztem a pillanat minden szeletét, ahogy közeledek feléd,
De mit tegyek, ha megtörtént, s elvesztettem a kontrollt és most szerettem beléd.
Megtörtént velem, amit sosem hittem, hogy képes lehetek valaha ezt érezni még,
S érett fejjel, kamasznak lenni s átélni, hogy szívem ismét szeret s így elér a vég.
De te olyan teljes vagy, a szépséges és a magával tisztában levő nő teljes önmaga.
Hogy türelmesen tanítasz, arra ne rohanjak, teremtsek szépet, legyek a türelem tava.
Hogy lehet egy sodró tajtékzó és heves folyó nyugodt, lecsendesült és türelmes tó?
De te súgod lelkeddel, lassítsak le, élvezzem, a szerelem lassan miért oly szép és jó.
Tényleg, gyönyörű minden perce, s mikor érzem, hogy hiányod önző lelkem gyötri már,
Megjelensz, rám mosolyogsz és érintéseddel, lehelet csókoddal a boldogság vár.
S hallom már tisztán szíved szavát, hogy lassan...lassan...várjalak meg ezt kéred,
Hogy legyen időd és várjam meg, míg a csodát lelkedben, végre te is érzed.
Lassan...haladjunk lassan szépen még felforr közösen a vérünk,
S mikor készen leszünk, végre együtt talán mindketten hazaérünk.
/John Doe/
Tudod, hogy tudom, de még is eljátszod, hogy adj teret magadnak.
Pedig mindig mondtad, őszinte szó olyan, mint forrása a pataknak.
Tudod, hogy tudom, nem csak nekem játszik a bájos édes mosolyod,
Tudod, hogy tudom, hogy tőle is érzed a szerelmetes férfi tiszta rajongását,
Tudod, hogy tudom azt, hogy neked ez élvezetes játék és nem csak az órán,
Tudod, hogy tudom azt, hogy fáj ez nekem, mert a fókuszod most rajta,
Tudod, hogy tudom ez nem csak szó, ez belőled jön s már megesett.
Tudod, hogy tudom, neked kell, hogy bizonyosságot nyerj, s én ezt még nem adom,
Tudod, hogy tudom azt, hogy szembe tudod mondani bátran, ami véd engem,
Tudod, hogy tudom, nem tehetek sokkal többet már szerelmed vágyát ébreszteni,
Tudod, hogy tudom a lelked működését, ismerem minden gondolatod gördülését,
Tudod, hogy tudom, felismerem már, hogy ezen ne rágjam magam, legyek bölcsebb,
Tudod, hogy tudom a logikával nem lehet csak élni, sokszor nem enged érzelmet,
Tudod, hogy tudom, hogy megéri harcolni érted, mert érték lakozik benned mélyen,
Tudod, hogy tudom, mily fontos ez a negyedik lába az asztalnak, mi hiányzik nekünk.
/John Doe/
Lokah Samastah Sukino Bhavantu
Legyen ma a föld összes élőlénye boldog
Lokah Samastah Sukino Bhavantu
Cselekszem, hogy csak boldogság legyen
Lokah Samastah Sukino Bhavantu
Szavaim tisztán világítják a lélek útját
Lokah Samastah Sukino Bhavantu
Gondolj te is a teljes mindenségre,
Lokah Samastah Sukino Bhavantu
Szabadság, szeretet, s boldogság vár
/John Doe/
Pedig, ha emlékszel, nyáron kimelegedve pohárba töltött levét azonnal iszod még anyád is leszid.
Mitől lehet ennyire értékes emberi találmány, a fagyott formázott dihidrogén-monoxid....
Az alkotás e lény vágya, s bármit alkot, te nyugodtan használd másra.
/John Doe/
De nedves lehet az a kis darab attól is, ha pasi lüke de cuki dumájától a nő feje lesz kába
De ilyenkor a férfi képes eltüntetni a falatnyi kelmét, hogy nem hallatszik semmi nesz.
Ami ez után jön már nem a bugyiról szól, így ez nem is lesz taglalva már ezen versben
De van, aki már megszokta, hogy ne legyen egy kis kalandól már nedves a pánt húrja.
S eljő az idő, amikor jönnek a női gondok és hiába az intelligencia
Ilyenkor a kis vagy nagy darabok már nem örömtől lesz nedves
Azonban sok gyakorlás, hogy zárjon a gát ilyenkor és ne érje szégyen a nagyit
S aki megéli, de mindenki ettől retteg, hogy újra első alsóneműjét kell hordani megint
Ezért inkább visszatérnék arra most, hogy addig élvezd a nedves részt, amíg a vágy éltet.
/John Doe/
/John Doe/
Fürdjé le kicsiny lány!
Haza ér drága kicsiny lány, testén még ott a tangó illatának árnya
Érzi, hogy felhevült testét átjárja a táncos szenvedélyének az árja.
Lélekben még hullámzik neki a zene, mely ringatta az álmán át,
De nem érti miért irritál neki annyira most az oly gyönyörű hát.
Érzi, hogy a vágynak van sós tengere, mely testét vastagon teríti be
Minden érzés, mely korábban volt kéjes, ettől picit világian sekélyes.
Érzi, hogy ha megjön a férfi kit szerelmi vágyában sokáig fürdetne,
Elvesztené báját a helyzet, ha a férfi orra nem náthás, ami esélyes.
Ezért szegény lány tudva, hogy a víz és szappan ilyen esetben is működik
Gyorsan le fürdi testéről az izzad vágyat, s a nedves testével várja még
Hogy a férfi a női illat felhőbe fog majd temetkezni és az illatok lenyűgözik
És mikor tiszta testével hódíthat végre, s úgy érzi a vágyától a párja ég.
Lefürdött a kicsiny lány szépen, mindenhol, s most tisztán ég szerelmi a vágya,
Egy baj történt csak közben, hívta a pasi, dolog van és így üres maradt az ágya.
Nem maradt szegény lánynak semmi más öröme már ezen az elcseszett éjjel
Saját kezével vet véget szenvedésnek, s lesz a teste telis-tele jól ismert kéjjel.
/John Doe/
Lebukó fénysugár
Ablakodon bekandikál.
Álom teli éj jő el rád.
Mesés fázis a REM... ez már szerelem!
....................
Harmat lepi testét az éjnek
Mély gondolatokat szül neki s ezzel termékenyíti
Nedves fövenye így érezhető kéjnek
.........................
Cseppek áradata, mint könnyek szemen
Friss lehelet a bőrön mielőtt álom terem
Lefolyik múltad, mint futó víz
...........................
Érzése becsap, ringat, elterel, vak
Szép e virág illata vagy csak édes?
Nincs válasz, csak engedd érezd
.........................
Nézz arra merre vágyad kerget
Onnan nem feléd néz vissza, hiába remélsz
Ne fordítsd fejed, visszanézhet rád
..............................
Tenger félelem gátat ver szívben
Nem tudja bent van e....
................................
Sötét éj van nappali fényben
Szemed borítja szomorúságod elvakult önsajnálata mint szemfedél
Nyisd szemed és láss fényt
..................................
Megtalálja kit keres, de téged?
Folyó megtalálja útját, lehet kiszárad régi ága
Érzésed viheted magaddal, nemes teher.
.........................................
Holnapi nap simogathat, ha kéred
Mai nap már múlt, de segít kérni
Kívánj mit a nap kíván
......................................
Kaktusz levele szúrja kit éri
Leve még is oltja szomjad, ha akarod
Virága látványa szíved teszi szabaddá
................................
Tört poharad, véred adtad éjjel
Tudtodra adta mily tévelygő szélben szálló levél
Lelkedben viszont még számolsz kéjjel
................
/John Doe/
/John Doe/
kinek szíve már követeli, hogy adni is kell picit, amiben a szerető férfi elég.
Adagolod még most is a drogot, hogy szokja a férfi lelke azt mi nemsokára jő,
hogy szenvedélyeddel ne semmisítsd meg az ő lángoló szívét te az imádott nő.
Ha hirtelen ismeri meg azt a gyönyörű poklot, és erőt mi benned lángol már rég,
Pedig nem félős férfi, csak jól látod, hogy szinte hitetlen volt, s hitte csak ő tud adni,
Pedig megtalálta nőt, aki, ha egyszer feltörik szívét, akkor igazán tőle tud csak kapni.
/John Doe/
/John Doe/
Tüske hegye
Bennem van még, pedig kihúztad már édes
De a tüske vége lehet belém tört és mérges.
Emészti lelkem, pedig tudom ez véletlen
Csak nehéz elfogadnom, létünk még éretlen.
Pedig úgy vágytam egy szép estére veled drága
De a bohókás tettednek sajnos meg volt az ára.
A tüske már nincs bennem érzem jól el tűnt tova.
Csak tudod ott van még bennem a fájó nyoma.
De tudom ez már az én hibám, hogy még vérzem
Mert ettől még a szerelmet feléd tisztán érzem
Most, hogy nem vagy velem, e bolond heg fáj még.
De várom hogy kandallómhoz vissza gyere, a tűz ég.
A tüskét is tűzre vetjük, hogy a láng tőle lobogjon.
S ettől ereinkben a forró vérünk tovább robogjon.
/John Doe/
De ó édesem, te ezt már megtagadod.
Boldoggá szerelememmel tehetnélek,
De te a tested drágám, már másnak adod!
Ha eldobod végleg e megélt szép szerelmet
/John Doe/
Kincskereső
Itt állok egyedül magamban,
Szegényen
Pedig gazdag voltam én, gazdag
Egészen
Enyém volt a kincs a
Szerelem.
Most, hogy elvesztettem a kincsem,
Keresem.
Gazdag szeretnék én lenni, gazdag
Újra.
Aki kincsét mutogatná, érzését
Tudva.
De rejteném talán a világtól
Féltve.
Hisz megtaláltam legnagyobb kincsem
Végre
Itt hagyott, mert talán érdemtelen
Voltam
Éretlen, hogy a szerelmet
Birtokoljam.
Talán eljő egy nap, hogy legyek
Őrzője.
S ne csak e kincs szomorú
Keresője.
/John Doe/
Haladék
Most örülsz a haladéknak?
Hátha jó leszek maradéknak.
Tudom e gondolat kegyetlen tőlem.
De te az önámítást elvetted előlem.
Így e haladék még táplálja igaz a reményt.
De mi elvesztettünk néhány fontos erényt.
Ezek az őszinteség tőled felém, és a büszkeségem volt,
De én azt hittem ,ettől az én szerelemem még nem holt.
Él a szerelem bennem, s ha fájdalommal is, de él a lelkem,
Ez most a haladékban, szinte mindennél többet ér nekem.
Ha a te szerelmed, és a te tiszteleted felém még vissza tér.
Hidd el édesem, ez egy maradéknak mindennél többet ér!
/John Doe/
/John Doe/
El kéne engedni?
Elengednélek már, mert te nem voltál bátor, gyenge vagy, félsz, nem voltál erős.
Pedig már rég nem voltam a te szép szívedben a férfi, csak a végül is, nem a hős.
Képes voltál hazudni nekem, s állítani Ő neked csak a táncos élményt jelenti.
Képes voltál azt mondani, hogy szeretsz, s közben csókod s tested adni neki.
Pár órája még az ő karjában voltál, táncoltál és ölelt, s csókod lopta el.
Ám utána engem ölelsz, adod csókod nekem, s közben a lelked vezekel?
Nem tudom mit jelent neked az neked, hogy egy férfi így szeret, mint én.
De, mint ember érdemeltem volna tisztességes búcsút tőled, az őszintét.
Mielőtt adod mézes ajkad másik férfinak kinek léte is lelkemet tépi szét.
Oda kellett volna állnod elém, s annyit mondani, ennyi volt, de már elég.
Nem kell neked kudarc többé, s vágyod hagyjam megélni benned a nőt,
Inkább választod a másik utat, ami tán megadhatja esetleg neked a hőt!
Nem vagyok neked már az a férfi, nem vagyok mese hős, akiben álmod látod.
S inkább választod a másik utad, ami elhozhatja várva várt királylány álmod.
A baj ott van, ezt nem mondtad nekem el így soha, titkod te mindig rejted.
De így engem megalázva a bizalmam benned te magad önként már is ejted.
Azt hiszed nem érzem, mi van veled, s csókod elkábított mindig este?
Édesem igaz elkábított, de nekem beszélt a szád, a szemed és a tested.
Ismerem rezdüléseid, tudom mi zajlik benned, s hitted a bolondok nem érzik?
Nem érzik hiszen bolondok, mindig nevetnek, pedig a bolond lát, s szíve vérzik.
Úgy ölelne téged újra, istennőként néz rád, te vagy élete, de ez neked mit érhet?
Nem hiszem, hogy jelent ez neked bármit, benned már én felém, közöny a léted!
/John Doe/
Eltűnt már...
Mint lassan hömpölygő sártenger
Fullasztó levegőtlen mocskos tér.
Vennél levegőt, de nem megy már
Ereidben nem lüktet már a vad vér.
Szeretted mit csináltál, de már rég
Érzed, nem motivál többé, ez a vég.
Te még futnál, hiszen hajt a vágy
Tenni akarsz, értelemet létednek.
Nem futsz tovább már, elér a sár
Mert tudod, új ereje lesz vérednek.
De addig is nehéz megélni e napot,
Most rögtön hagynál csapot-papot.
/John Doe/
OM MANI PADME HUM
OM MANI PADME HUM
OM MANI PADME HUM
OM MANI PADME HUM
OM te az egómat és büszkeségem feloldó hangja,
MA a féltékenység és irigységem kimúló lángja,
NI ki azon vágyam oltja ki, hogy érdemtelent már nem kíván,
PAD hallatán elillan az előítélet, s nem keres hibát csak magán,
ME rezeg a testemben, s ekkor birtokolni nem akarok már,
HUM szabadíts fel a gyűlölet alól s így a szabad lélek vár.
OM MANI PADME HUM
Lelkemben már te vagy a felszabadító csodálatos mantra,
S ne gondolj közbe másra, csak a belőled áramló hangra.
OM MANI PADME HUM
OM MANI PADME HUM
OM MANI PADME HUM
/John Doe/
Mangó Tangó
Számban érzem a gyümölcs húsát
Nyelvet zsibbaszt szenvedélyes íze
Nem hittem volna, hogy oly kéjes a mangó
Mint egy szép éjszakán áttáncolt TANGÓ
/John Doe/
Álom kívánság
Álmod legyen élettel teli, ahol a szép lelked a béklyóit leveti,
Ahol a rossz is csak egy fura álom, s táncolsz az égi éji bálon.
Hol, ha jó jön nem futsz e tőle, hanem bevárod és tanulsz tőle.
Tanulod újra az életet szeretni és teli torokból mersz nevetni.
Mersz az lenni ki te önmagad vagy,
s már nem ver át újra a rettegő agy,
hagyja szép szíved szárnyalni messze el,
s a boldog pillanatból senki nem vesz el...
/John Doe/
Álmodom kicsit egy szép Tangót
Becsukom a szemem, hallgatom a tangó könyörgő dallamát, elképzelem szépen
Ahogy meglátom őt és odasétál kacéran, majd szemembe néz s megvillan éppen.
Megvillan az a gyönyörű sötét szempár, s tudom, a szenvedély sokat már nem vár.
Megfogja a felemelt kezem bal kezem, s lassan hátára fonom kezem húrjait éppen.
S miközben húzom magamhoz karja megpihen az vállamon, mint a hold sötét éjen.
S ahogy homloka lágyan nekifeszül arcom élének, érzem lüktetését a nő édes szívének.
Megvárjuk a pillanatot, hogy a két test olvadjon egybe a zene szenvedélyes ritmusában
S ez nagy levegőt véve elindul a testem, húzva testét magammal e szép június idusában.
Elvisz a zene dallama nincs már szó, csak a két test áramlása érződik, az édes ˝flow˝.
Egymásnak feszült kissé remegő testünk, minden rezdülését éreztem, és siklott velem
Ahogy léptem, finoman követ engem, ha nem lenne velem többet nem találnám helyem.
Éreztem az illatát, ahogy vette a levegőt, nem tudnék már elképzelni más nőt csak őt.
Ahogy élvezte az Ocho hullámzását, ahogy libbent át jobbról balra, majd vissza térben
Láttam arcán, hogy szenvedély oltja szomját, s közben hormonok száguldanak a vérben
Ahogy a lába érzékien fonta az enyémet át, s jól éreztem, átszakadt végre benne egy gát.
Álmomban ez a tangó volt a legszebb, mert végre ölelhettem a szeretett és vágyott nőt
S mikor már nem csak láttam, mint ébren elért a látvány, hanem éreztem, hogy ki is ő
A tánc véget ért, piheget rajtam az édes, de mikor csókoltam volna, testem ép... felébredt
/John Doe/
Tested érintésének varázsa
Megérintelek, mikor arcod temeted előlem,
Mikor tested már várja meztelenül kezem.
Lassan sóhajaid hullámai mozgatják karom.
Lenyugtatom tested, pihenni kicsit hagyom.
Légzésed lelassul, tested már csak megremeg,
Izmaid ellazulnak, hozzád érni is alig merek
Lassan cirógatom nyakad és a csodás vállad,
S a kezeim boldogan siklanak, jó lenni nálad.
Belemarkolok a húsba, mint egy éhes oroszlán.
Ha nem vigyázok gyorsan leszel rossz kislány.
De most még csak a feszültséget oldom benned
Nem kell ezért most még semmit sem tenned.
Csak fekszel és élvezed, mint meleg kezem siklik át,
Ahogy egyre kisimultabb lesz az szép és csodás hát.
Olajos tenyerem vágy cunamit indít mikor elér oda,
S megérintem izmos feneked, s eljön oda is a csoda.
Lefut a remegés a combtőbe, melyet mély sóhaj kísér,
S felduzzad az ágyékodban ettől egy vérbő boldog ér.
Simogatom a combod, s vádlid, mint szellő a mezőt,
Nem lehet nem szeretni ezt a sóhajtozó ízig vérig nőt.
Oly édesen kíséri teste hullámzásával a kezem vágyát,
Ettől az érzéstől másra használnám azonnal ágyát.
De most az öröm nem az, amire vágyik egy férfi teste,
Csak annyi, hogy kéjtől e drága nőnek remegjen este.
S mikor a kezem siklik bele a völgybe mely oly kedves,
Azt érzem, hogy e csodás part kéjjel mennyire nedves.
Elidőzve eme tájon, mint szorgalmas kis méh a virágon,
Ettől nem ismerek szebb hangot az egész csodás világon.
Kiszakad belőled csodás hang, mely vágtat, mint egy orkán,
De még is azt várom, hogy üvöltsön, mi ki fér csodás torkán.
Lenyugszik csapzott teste, s már csak néha meg-meg remeg,
S hálásan néz rám sötét szemével, mit tett vele szorgos kezed.
/John Doe/
Reggeli ébredés illúziói
Kinyitnám a szemem, de nem merem, mert gyáva vagyok, s ez nem a te ágyad...
Félek elfogadni, hogy nem vagy mellettem, és amit érzek csak bús belső vágyam....
Most még csukva szemen, látom reggeli bájos mosolyod, s kinyitod szemed szépen...
S rácsodálkozol a világra, már reggel van, de elmosolyodsz mert engem látsz éppen...
Gyönyörködöm újjászületett szép lényeden, ami bájosan s élettel telien már ragyog...
Ahogy nézlek és gyönyörködöm, tiszta szívvel érzem hogy most boldog vagyok...
Szeretem a reggelt veled, mert érzem tested melegét, mely életerővel tele...
S olyan jó érezni annak a nőnek a testét, aki számomra fontos s gyönyörű a neve...
Oly gyönyörű, hogy imádom suttogni "jó reggelt szépséges szerelmem, édesem"...
Várom, oda fordulj felém és ajkad a enyémre tapaszd, s csókolj végre meg mézesen...
Érzem ahogy tested hozzám simul, karod átfonja testem és megölel, mint puha felhő...
Nem merem kinyitni szemem, mert remélem, ez a csodás szép pillanat mindjárt eljő...
Nem akarom kinyitni a szemem, mert tudom, hogy ez most csak vágy s álom...
S félek felfogni, hogy ez ma is csak remény s vágyálom, s a felismerést nem várom...
Így akarok lenni becsukott szemmel, nem akarom már sose, hogy eljöjjön az ébredés...
Nem bírom elviselni, ha nem vagy velem, szívem nem élné túli, ha ez csak egy tévedés...
Szeretném szerelmesen és vággyal átölelni édes forró imádott tested végre...
Kinyitom a szemem mégis, nem vagy itt, és csak szomorú bámulok fel a szürkés égre...
BHUR BHUVA SVAHA
TAT SAVITUR VARENYAM
BHARGO DEVASYA DHIMAHI
DHIYO YO NAH PRACHODAYAT
Ohm
Világítsa meg tudatunkat!
Irányítsa értelmünket az Erényesség útjára!
OM
TAT SAVITUR VARENYAM
BHARGO DEVASYA DHIMAHI
DHIYO YO NAH PRACHODAYAT
Ohm
Adj utat a tudatunkhoz!
Irányítsd figyelmünk a belső útmutatásra!
OM
TAT SAVITUR VARENYAM
BHARGO DEVASYA DHIMAHI
DHIYO YO NAH PRACHODAYAT
Ohm
Engedj magamba megtalálni
A bennem élő erényesség kisugárzását!
OM
TAT SAVITUR VARENYAM
BHARGO DEVASYA DHIMAHI
/John Doe/
Mit érek én
Mit érek én neked te lány, ki vagyok én a te számodra?
Mi vagyok, ki csak játék, vagy kivel szíved számolna?
Mit érek én neked a te csodás életed perceiben mérve?
Csak az vagyok neked, aki mindig perceidből kérne?
Mit érek én neked, hiszen te hozol áldozatot értem?
Túl sok lenne neked, amit tőled még nem is kértem?
Mit érek én neked te csodás egésznek látszó nő, te csodás emberi lény?
Érek annyit, hogy szeress mindig, s ne csak kérdés legyen hanem tény?
Mit érek neked, mi az, ami bennem számít, ami a szívednek érték?
Annyit érek-e, ha nem vagyok veled, gondolatodban hozzám lépnél?
Mit érek neked édes gyönyörű szabad lelkű kicsiny madár?
Gondoltad e már, hogy mi az, ami jó, mi fáj, s rám veled mi vár?
Mit érek neked, mi az, amit adnál te azért, tud szívem mindig tiéd?
Ér-e annyit egyáltalán, hogy gondolj rá, az a szerelmes szempár kié?
Mit érek én néked, ki szívét adta át, s nyitotta ki lelkét neked?
Ér-e bármit neked, az a férfi, aki csodaként suttogja a neved?
Mit ér az ki tisztán érted szeret és nem kell küzdeni érte?
Gondoltál-e rá, hogy érett elveid részét eldobni megérte?
Mit érek én, kinek szerelmes gondolataitól megmozdulnak a hegyek?
Érek-e annyit, ha nem mellettem ébredsz, első gondolatod én legyek?
Mit érek én neked kedves lány, kinek lelke és szíve mindig szabad?
Tudod-e adni e férfinak egyszer tiszta szívből szerelmetes szavad?
/John Doe/
Ohm Nama Shivaya
Te vagy a szeretet is Shíva
Ohm Nama Shivaya
Nevedet mantrázom Shíva
Ohm Nama Shivaya
Te vagy a tudás maga Shíva
Ohm Nama Shivaya
Bennem élsz mindig Shíva
Ohm Nama Shivaya
/John Doe/
/John Doe/
/John Doe/
Szavaid édesek mint legjobb méz
Próbálom észhez téríteni, hogy ezek csak szavak még
De szegénynek józan esze messze elment már réges-rég.
Hiszen mikor kimondod, a vágyad az hogy ölelj engem
Búskomor magányomból egyből megszabadít kedvem
Kedvem, mely kamaszos örömmel várja a beteljesülést
Pedig mondom neki, jobb lenne elkerülni a felsülést.
/John Doe/
Ahol szerelem volt a kezekben
Kéz a kézben ültek némán félve
Ilyen fény szemben engem már nem vár.
Ahogy emelkedett fel a gép a felhők fölébe
Én is repülnék ismét így sz1vesen
Repülnék kéz a kézben oda magasra fel
/John Doe/
Hogy belelőjék áldozatukba szerelmes nyilaiknak változatát
Mitől volt e két kis szárnyas fickó enyhén spicces?
Egymás fejére tettek egy-egy almát vagy tán körtét?
Mindegy végül is lényeg, hogy ez a két kis Tell Vilmos
Kérdezhetnénk, hogy ilyen eset már égi körben történt e?
S eltaláltak két személyt a nyilak, váratlanul beléjük csapódva légből
Mi ebben a baj, hiszen vér nem csordult,
mely egyébként máskor is már sok emberrel megesett
Gond, hogy nem egymásra néztek, a gyönyörű éjben
A nő viszont pont közben gondolt egy másik férfi nevére
Ilyen nem történhetett volna, hiszen ezt tiltják a szabályzók
Ha minkét ember látja másik szemét a fénybe.
Na itt az történt, hogy az egyiknek a másik beégett teljesen lelkébe
De nem azért mert két játékos puttó unatkozott s játszott.
Ezt hibát nehéz korrigálni tudta ez a két kis lökött törpe íjász angyal
S azóta is emiatt okozzák szegény embereknek sors vesztük
E ténnyel nincs mit tenni, majd a nagy rendezők korrigálnak
Mindkettő szeret végül is, hisz nyilak hatása még mindig pontos.
Ez is olyan rendszer és statisztikai elemző értelmezés,
/John Doe/
Egymást még ám nem értjük szerelemben nagyon .
Nagyon sajnálom ezt a tényt drága kisasszonyom,
De ha nem kellek embernek, ki női erkölcsét védi.
Nem leszek az, aki a magának csak egy, jaj de édi.
Például arra, mit határozottan hévvel mond kegyed,
Hogy szegény szívének csak egy jó barátja én legyek.
Legjobb barát, jól hangzik nem mondom vonzó, nemes kép Bárki örülne e címnek, igen magasztos, megtisztelő hivatal .
De ha nem haragszik, én nem vagyok hozzá oly öreg végkép ,
S ha nem is látszik, már ön sem annyira aggasztóan fiatal.
Ön csupa izgalmas vágy, csupa illat, és mosoly Tekintete lángol, s elvakít, felhevít, beragyog,
Hát hogyne szomjaznám az édes angyali csókját
, Én, a férfi aki eredendően angyal nem vagyok?
Minden négyzet-centiméterét bebarangolnám kérem,
Nem hiszem, hogy hiányt találna ebben a műben
Biztos kézzel vezetném önt, hogy érezze lüktető vérem
S megtalálná önön magát eme elalélt testű nőben.
Ha osztozkodni szerelmében sajnos nem akar velem
Annyira kevés amit kívánok öntől drága édes hölgy
Legyen a szeretett és imádott lelke másé, elviselem
Nekem elég a teste is, meg a combja között a völgy.
Szépséges lelkének legyen egy barátja, kit kitüntet az Ön bája
Kivel csevegni Önnek, a lelkét ápolva, szerelmesen élvezet,
De ez a pillanatnyi kémiai gyönyör fiú, ez a mamlasz babája,
Ez az ember ki nem látja önben a tüzes nőt, nem én leszek.
Legyen övé minden akkor én mit meg nem kaphatok.
És az enyém legyen: minden buja erkölcstelen dolog és tény,
S e remek ember oldja meg azt amit én nem adhatok,
Oldani ruháján a gombot határozott kézzel viszont csak én.
Hogy ez a felhang igen szokatlan önnek tőlem,
Ezt nem vonom kétségbe, hisz e vágyott barátja most én vagyok
Azonban annak, hogy megértsük egymást mégis
Csak egy a módja édes hölgyem, amelyen már pár napja agyalok.
Arra jutottam, hogy adjon az Úr, ki saját kezéből Nekem és Önnek rosszat is, jókat is csak úgy meggondolatlanul osztogat,
Adjon Önnek rosszabb erkölcsöket imádott istene
, s Ön tovább ne gondolkozzon, csak adjon nekem szenvedélyes csókokat!"
S ha jó erkölcsét mégis megkívánja tartani mert úgy őrzi, mint magját az édes mangó
Ne felejtse el, a női vágy, amit ön képvisel, nem más, mint egy szenvedélyes kéjes Tangó.
S ha számon kéri rajtam, amit e vallomásig szívből mondtam Önnek
Tudja meg egy ikrek szülöttnek a vágyai néha kirobbanva elő jönnek.
/John Doe/
Megtörtént....
Eljött a nap miért száguldottam úgy haza,
Eljött számomra a szerelmes napok hava.
Elnyertem szabad életem új napjait végre,
De mégis szerelmes rabként nézek az égre.
Megtörtént, amit álmaimban sem mertem soha kérni,
Perceket melyet veled töltöttem nem kell végre mérni.
Veled voltam egész nap, fürödtem mosolyodban végre,
Melyek oly csodásan táncoltak ezen szerelmes térben.
Csókod végre meg ízleltem és estem én szerelembe újra,
Megérintett tested, mint csodás hangszer remegő húrja.
Hallottam hangod mely égi szférák zenéjét idézi,
S a hangos nyögdécselésed mely férfi szívét igézi.
Oly finom volt kezed érintése, mint tenger simogatása.
S finom volt csókod, mint szirének halálos hívogatása.
Megtörtént, hogy kicsit kinyílt szíved és lelked keze értem,
Olyan boldogságot adtál nekem mit még én nem is kértem.
Átadtad nekem bizalmasan a te legbecsesebb kincsed,
S hajnalban gyönyörködtem a szemedre hulló tincsen.
Néztelek, hogy mily édes mosollyal aludtál ó édes Kincs,
Ennél szebb pillanat egy szerelmes férfinak több nincs.
Ez a mosoly beleéget lelkembe, s lett a legszebb emlékképem,
Áldott legyen minden perced, hogy ily ajándékot adtál nékem.
/John Doe/
Duna-parti Milonga
Szelíd estén, a Duna partján, hol régen a polgár vigadott,
S magából a nemes is minden örömet és keservet kiadott.
Sürgő forgó rengetegben Milonga hangja tölti be a széles teret,
Egy lány mind közül, érzéki táncával, kitűnik, akit a férfi vezet.
Forog, szinte repül, kis ruhája libben villantja combját,
Párjához odasimul és veszi át a tangó érzéki ritmusát.
Sokan vannak, mind boldogan táncol és serényen,
De én csak öt látom, mert táncában alá elmélyed.
Ahogy lépked csodás művészi szépséges lábával,
Az ember nem tudja, hogy fogja fel ezt az agyával.
Nem ésszel kell ezt felfogni, csak úgy engedi kell
Mind ezt megérteni nem lehet, miközben szíve ver.
De ő is rájön miközben nézi a teremtő eme csodáját,
Szíveddel kell át és megélned a szépség ezen ódáját.
/John Doe/
/John Doe/
Álmod legyen bársonyos, pihe puha paplanos ágy,
Álmodban jelenjek meg, mint szívedben új vágy!
Legyek én, aki elringat, ki biztosítja nyugodt álmod,
Kiben te is az a férfi látja, akiben szép jövődet látod!
Legyek, ki, ha megrettensz, csókkal enyhíti ijedt szép szíved,
Ki, ha felébredsz meglátod benne újra a szép vágyad s hited!
Hited abban, hogy megéri ránézni most a világra szépen,
Mert a te szívedben pislákoló láng meggyulladhat éppen!
S kinyílik az szív végre, s befogadja szerelmes párját,
S tudja hazaért, mert itt mindig haza és haza várják!
Álmod legyen bársonyos és nyugodt édes s lágy,
/John Doe/
Szép madárkám, ajtód nyitva volt eddig is, néz körül kint végre
Ne várj rám, hogy én adom neked a világot, repülj fel a kék égbe.
Nyitva az ajtód, kóstold meg újra milyen a szabadsága lelkednek,
De tudd édes, ha már kirepülsz, te leszel felelős minden tettednek.
Ha utad közben nem találsz vissza ide a szívem kalitkájába soha már,
Bolond kis madárkám, jól néz meg, kalitkádon ajtó sosem volt,
De láttam, hogy te még is azt hitted, hogy a lelked itt bent holt.
Nem akarom, hogy itt pusztulj el, mielőtt megismernéd a vágyad,
Te voltál a legszebb madár a szívemben, ahol fészket raktál,
De valamiért sajnos mégis szerelmemben magamra hagytál.
Hiányozni fogsz édes kicsiny madárkám, mindig fájni fog, hogy nem vagy,
Benne van minden szavad és csókod, ölelésed, gondolatod drága,
Megtalálom benne a hálát, szeretet és a majdnem megélt vágyat.
Boldog voltam, hogy szívemben laktál életem, s most nem csak a szemem sír,
Elengedlek, mert szeretlek, mert nem tudom másképpen bizonyítani neked,
Tudd életem, amíg nem repülsz haza, esténként imaként mondom ki neved.
Repülj kismadaram, szárnyalj, s egy jó darabig ne nézz vissza rám már,
/John Doe/
Szabad Madár
Az élet szalad veled, de a szerelem szabad madár,
Akit kalitkába nem zárhatsz, csak nézheted reptét,
S ha odarepül hozzád, csodássá teszi azt az estéd.
De ha elszáll a kis madár, s vele száll a szerelem is már,
Jobban teszed, ha a szívedben nyitva hagyod a kalitkát,
S csak várd, hogy végre te is megértsd a szerelem titkát.
/John Doe/
Mi lehetne közöttünk, még mit remélek?
Miként vélekedem rólad, rólad hogyan érzek?
Korábbi megélt magányomtól még melletted is félnék.
Remélem, elfogadsz majd egy különleges barátnak,
/John Doe/
Szükségem van rád...
Szükségem van
Szerelmes szavadra.
Szükségem van rád.
Mint mennyei malasztra.
Szükségem van
Méz édes csókodra.
Szükségem van rád
Mint szépségnek bókokra.
Szükségem van
Egy pillantásodra.
Szükségem van rád,
Mint növénynek a napra.
Szükségem van
Egy szép szerelemre.
Szükségem van rád,
De egy teljes életre.
/John Doe/
˝Amikor a szívnek kell a halál, akkor megtalálja magának a legnehezebb módját, szerelmes lesz˝
˝A hatalomra vágyni olyan, mint felelősségért érdemtelenül kapaszkodni˝
˝Hiába nem szeret az, akit szeretsz, a szerelmet nem te irányítod így sokszor az kapja meg a te szerelmed, aki nem tud vele mit kezdeni...˝
˝Kötődni reménytelenül annyi, mint lassan elsorvadni a börtönláncon˝
˝Amikor kinyitod a lelked reggel, még mielőtt kinyitnád a szemed, már tudod, hogy milyen napod lesz, hiszen érzed, hogy az van e melletted az ágyban, akit szeretsz és sóvárogsz, hogy hozzábújj vagy az, ami megöl... a tehetetlen magány˝
˝Szeretni annyi, mint nem gondolkozni, csak adni, s örülni, ha látod a mosolyát annak, aki kapja˝
˝Szeretetből soha sincs hiány, csak azok száma igen kevés, akinek adnád szívből˝
˝Érdemes e valaki a szeretetre? Nem tudni, hiszen a szeretet nem érdem, nem jutalom, a szeretet ajándék, annak, aki tudja adni˝
˝Egyoldalú szerelem is szerelem, csak fájdalmas, rohadt fájdalmas, néha mindkét félnek˝
˝Soha nem adja fel, az, akinek van hite, a józan ész sem győzi le általában˝
˝Bolond az bolond, ez nem kérdés, a kérdés, hogy ki a bolond? Nekem jó esélyem van erre a címre˝
˝Miért fáj a szerelem? Mert tiszta érzés és ha eltűnik vagy nem kap viszonzást, az ugyan olyan tiszta érzés, mit a fájdalom azt is azonnal érzed a lelked legmélyebb pontján˝
˝Megérkezni haza érzés a legszebb érzések egyike, s én boldogan megérkeztem haza, csak amilyen lúzer vagyok, nem volt otthon senki˝
˝Tehetetlen érzés, ha nem tudsz megfelelő lenni annak, akinek akarod adni az életed, rájössz, hogy nem érsz annyit, amit képzeltél magadról. Rohadt érzés szembesülni az alkalmatlanságoddal˝
˝Mire jó a szerelem? Nem tudom, de egyszerre fáj és boldoggá tesz, s az már csak valami˝
˝ Üresség a szívedben, vákuum, ami széttép, pont olyan, mint amikor nincs veled, akit szeretsz. De akkor miért mondják, hogy tele a szíved a másikkal, mert szereted? Sosem fogom ezeket megérteni˝
˝Úgy lenni férfi, hogy nem vágyik rád férfiként a nő, akit szeretsz, mint eunuchnak lenni a kínai császári udvarban, hatalmad van, hogy bárkit megkaphass, de minek. ˝
˝Szerelmesnek lenni annyi, mint megtalálni azt a nőt, aki mellett megöregednél szívesen, de előtte a gyönyör birodalmába repítenéd˝
˝A nap akkor kell fel úgy, ahogy a legszebb, ha a nap első sugara szerelmed meztelen testére téved melletted az ágyon, s látod bájos pihegő álmos mosolyát˝
˝Olyan nő mellett ébredni, aki szebb lesz reggel ébredéskor, mint el tudtad volna képzelni, az a tökély. Ne lepődj meg, ha szerelmes leszel ebbe a lányba, fogadd el, mert csodát látsz˝
˝A legrosszabb érzések legkegyetlenebbje, hogy nem tudod boldoggá tenni azt, akit a legjobban szeretsz. ˝
˝Mire jó az, hogy sóvárogsz a nőd után? Semmire, egyszerűen csak kegyetlen lassú módon ölöd meg a lelked˝
˝A szex lényege, hogy örömet kapj. A szeretkezés lényege, hogy boldogságot adj. ˝
˝Mi lehetne szebb ajándék az élettől, mint először meglátni szerelmed arcán a kielégült gyönyört, s hallani hangján az élet boldog nyögdécselését, úgy szeretném már ezt az ajándékot megadni és megkapni az élettől˝
˝Amikor feladja a szerelmed, hogy veled lehessen életed végéig, akkor végül is veled volt végig, mert ott akkor azonnal meghaltál˝
˝Szerelmes vagyok... és...?˝
˝Udvarolni annyi, mint a női istenednek áldozni az időd és életed˝
˝Kimondani a szerelmed nevét annyi, mint imádkozni˝
/John Doe/
Hitvallásom
(nálam okosabb emberek gondolatainak felhasználásával és azokat kiegészítve, befogadva)
Tudjam azt, hogy mi a Szeretet
Tudjam azt, hogy mi a gyűlölet
Tudjam azt, hogy miért szeretnek
Tudjam azt, hogy miért szeretek
Tudjam azt, hogy kinek hihetek
Tudjam azt, hogy mit is tehetek
Tudjam azt, hogy miért születtem
Tudjam azt, hogy miért vagyok,
Tudjam azt, hogy lelkem miért fagyott
Tudjam azt, hogy legyen hitem
Tudjam azt, hogy vigyem terhem
Tudjam azt, hogy adjak boldogságot
Tudjam azt, hogy kapjak oldottságot
Tudjam, azt, hogy teremthetek
Tudjam azt, hogy merre menjek
Tudjam azt, hogy mit csináljak
Tudjam azt, hogy ne fájjon
Tudjam azt, hogy felejtsek
Tudjam azt, hogy mit érek
Tudjam azt, hogy mit kapok
Tudjam azt, hogy mit adhatok
Megszülettem, hogy keressem a választ
Megszülettem, hogy hitem legyen
Megszülettem, hogy gyökerem legyen
Megszülettem, hogy szeressek
Megszülettem, hogy keressek
Megszülettem, hogy férfi legyek
Megszülettem, hogy adjam kezem
Megszülettem, hogy egyszer menjek el
Megszülettem, hogy ha kell engedj el
Megszülettem, hogy ne hazudjak s, hogy tudjam mi a tiszta feltétel nélküli szerelem, a fájó bűn, s az erény
Legyek bár erős férfi, vagy gyermeki lélek, oly mindegy, csak az fontos nekem, hogy neked is ember legyek én!
/John Doe/
Om Gum Ganapatayei Namaha
Om Gum Ganapatayei Namaha
Om Gum Ganapatayei Namaha
Meghajlok előtted fenséges Ganesha,
Om Gum Ganapatayei Namaha
Om Gum Ganapatayei Namaha
Háríts el minden nehézséget még ma
Om Gum Ganapatayei Namaha
Om Gum Ganapatayei Namaha
Dönts le minden akadályt mennyei atya
Om Gum Ganapatayei Namaha
Om Gum Ganapatayei Namaha
Áldást és védelmet szent lelked adja
Om Gum Ganapatayei Namaha
Om Gum Ganapatayei Namaha
/John Doe/
Éjjeli Rosé
Fáradt éjjel egy pohár Rosé csillapítja a lélek háborgását
S megteremti a nyomasztó gondolatok elegáns távozását
S ha rátöltesz még egy kortyot csak mert még a kép éles
Lehet a fáradtságtól és a holnapi reménytől...elalszol édes.
/John Doe/
Léket Kapva
Mond nagy rendező, meddig tart még, hogy kínzod lelkem, ahogy adod ütéseid nékem,
Egyre nagyobb lesz a hajómon a lékem, süllyedek... hát nem látod... mi ez egy átok?
Nem tudok kimerni ennyi bajt és gondot, abba hagyom, s inkább süllyedek, ha mondod!
Csak mert minek küzdjek hiába
...lehet... nem illek ebbe a világba!
Miért adsz mindig nekem hiú reményt, tele tölthetek vele egy éjjeli edényt!
Nekem ne remény adj hallod! Adj sikert és viszontszerelmet, boldog napokat....
Ha megöregszem, boldogan idézzem vissza azokat.
/John Doe/
Álmodj
Álmodj világot, mely rózsaszirmokon sétál el veled,
S oly szeretőt, ki könnyes szemmel mondja ki neved.
Álmodj zenét, mely szívedet vidám örömmel tölti meg,
S oly tiszta lelket, melyen meggyógyult már minden heg.
/John Doe/
Nevem
Ki vagyok én neked, hisz nálad még nevem sincs?
Ahogy meg szólítasz magadban, nekem az kincs.
Mikor szólsz hozzám, mi formálódik meg agyadban
Ha kimondanád nevem meg örökítenem agyagban.
Nem is tudod, mit jelent egy név, ami enyém csak.
Rögtön nem lennék tépett lelkemben ennyire vak.
Örülnék én bárminek, csak vegyél észre már,
S névvel élve, lelkemet nem érné ennyi kár.
Mondtad, hogy keresztnevem neked fura.
Mert volt szívednek már ily név hűtlen ura.
Mi lehetne szebb név nekem, mit te adsz nekem.
De jó lenne, ha már végre lenne bármilyen nevem.
Ha szólsz hozzám, hívj, nevezz el bárhogy végre.
Ne kelljen anonim tekintettel már felnézni az égre.
Mit jelentek neked, ha nevem sincs, bármit érek-e?
Ha kiejtenéd nevem, az lenne az angyalok éneke.
Nem mersz adni nevet, mond mit érezel irántam?
Meg szólítanál, akkor teljesülne mit kívántam.
Kicsit félek azért, mi lesz az első szó, ami már én leszek.
Mi hagyja el gyönyörű ajkad majd, s mely szóra ébredek.
De tudod mit, akkor nevezz el, ha már biztos szeretsz.
S ne hívj engem sehogy, ha rajtam már csak nevetsz.
Akkor adj nevet, ha szívedben van hely nekem is.
S így lesz végre az új nevem nekem valóságos kincs.
/John Doe/
Nehéz szavak
Mondanád, csak mert kell
Hiszed, a sorsod most ver
Súlya van már mikor gondolod
Lelkedben egy ideje hordozod
Alig indul a szavaknak árja
Akinek mondanád se várja
Oly nehéz szavak nyelved húzza
Mikor végre kiejted, lelked zúzza
Miért ily hatalmas teher neked
Máskor, ilyet észre sem veszed
Mikor kimondod neki kit szeretsz, hogy vége
Csak könnyes szemmel tudsz nézni az égre.
/John Doe/
Altató éjed
Itt az éj mely mindig vár terád
tudod számíthatsz rá, hogy jő
Megérkezik csendben surranva
Mert tudja, ezt szereti ez a nő.
Csendben lenyugtatja lelked
Mely tombolt bőszen nemrég
De érzed, pihenni kéne már,
S melléd feküdt e régi vendég.
Oda bújik meztelen testedhez
S kéri jussát, hogy ölelhessen át
S te hagyod neki örömmel újra
érintésétől ellazul mindig a hát.
Ahogy végig simítja szép orcád
Szinte belefúrod arcod a sötétbe.
Elszunnyadsz végre csendesen
S alszol áldott álomban az ölében.
Alszol végre mélyen pihentetőt
Néha picit megmozdul kis kezed
S ha megriadnál álmodban újra
Megnyugtat, hogy suttogja neved.
/John Doe/
Ra Ma Da Sa, Ra Ma Da Sa, Ra Ma Da Sa,
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Áramolja mélyen gerincembe és csakrámba,
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Semleges elmém legyen az áramlás hatása,
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Lélegezem, ahogy szól a legfelső úr tanítása
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Ra maga a nap, megy erős, forró és tiszta
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Ma a hold befogadó, hűvös tápláló energiája,
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Da az ős föld biztonságos cselekvés alapja
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Sa a személytelen végtelen áramló hangja
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Say az én személyes tapasztalatomnak tára
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
So-ban egyesül az én és ő szentsége maga
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Hung a vibráló valós végtelen szent alakja
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
So Hung, így egy vagyok veled, s ezt hallja
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
Ra Ma Da Sa, Sa Say So Hung
/John Doe/
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Istenem, a lelkembe béke áradjon.
Áradjon isteni erő belém tőled,
Te bennem élő isteni teremtőm,
Áldj meg engem, az erőd óvjon,
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Hálás vagyok érte mit tőled kapok.
Kapok tőled békét önmagammal,
Így nem küzdök démoni hadakkal,
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Erődet mások segítésére fordítom.
Fordítsd felém sugárzó orcád uram,
Add, hogy a hitem szolgálni tudjam,
Élj szíveben, ahogy a csodát átadom,
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
Ohm, shanti, shanti, shanti, ohm
/John Doe/
/John Doe/
Néztem ki az ablakon keresve a két dundi spicces Cupidót kik okozták vesztemet.
Meg akartam mondani nekik, hogy tartoznak nekem azzal, amit velem tettek
Néztem a felhők tömött bodros peremét, kerestem látványát a két kis kövér testnek
S közben elképzeltem, hogy miután fenékbe rúgtam őket a magasból mélybe leesnek.
Tudom ez drasztikus, de nem kell félteni őket ettől mert van nekik kis pici szárnyuk
De lemondanék erről e alávaló önző tettről örömmel én, bármikor, ha kérésemre vevők
Hogy újra tudjak nyitott tiszta szívvel viszont szeretni egy édes gyönyörű, szerető nőt.
De nem lelem tekintetemmel sehol ezt a két alávaló kis dundi szárnyas rosszcsontot
/John Doe/
Útra kelek
S itt hagyok egy nőt, kit azt tudom igen nagyon szerettem, de engem már nem szeret,
S megyek egy másik nőhöz, akit szerethetnék de nem szeretek, s talán ö sem szeret...
/John Doe/
Egyedül ülök itt a tömegben, magányosan várom, hogy sorsom szükségszerűen így végre, valahára betöltsem
Várok, hogy utam során tanultam mesterektől, várjam meg a tiszta áramló gondolatot csendben bölcsen
Nehéz magányosan jól értékelni önmagam hiszen ömlő fájó gondolatoknak igen nehéz mondani állj!
Nincs más értékem nekem csak a tiszta szeretet és a becsület vágya, a harmónia és a szépség védése.
Ülök magányosan és készülök megvívni egy háborút, mely készül eltörölni annyi békésnek látszó évet.
Harcom véres lesz és kegyetlen, páncélt nem viselek, mert nem véd meg a démonoktól kik laknak bennem
Ez a halálos belső harc eléggé megvisel még egy ily tapasztalt öreg, kivénhedt Szamurájt is oly nagyon.
Nem szabad engednem, hogy legyűrjön bármi démon vagy önző vágy, s ne legyek gyáva kinek nincs hite.
/John Doe/
Egy vers margójára
Érzem közeleg a vég,
A pofámon a bőr ég
De miért égne hiszen vágyam nemes,
Az a célom, hogy mindig nevess!
/John Doe/
Megint fent repültem
Megint fent repültem a felhők felet, vártam, hogy fájó magány üti szívem, elhagyom szeretett szigetem.
Leültem az utolsó sorba, ahova valónak éreztem meggyötört lelkem, hogy sirassam
elveszett hitemet.
S akkor leült mellém egy lány, egy kis aranyos nő, aki nagy kerek napszemüvege mögé rejti saját rejtett baját,
Oly kicsinek és esetlennek tűnt e kis rejtőzködő lány, aki megbújva inkognitójába édesen megigazította haját.
Érződött, hogy nagy teher nyomja lelkét, melyet súlyos igaként cipel, s örömmel adna le belőle, ha valaki meghallgatná.
Nem sejtettem még akkor, hogy ez a személy én leszek, hiszen nekem saját terhem is elég s jó lenne, ha leadhatnám.
De fura az ég ura, a nagy sors rendező, aki tud vicceset intézni, hogy az ember feje attól igen csak fő.
Beszélgetésbe keveredtünk, mint egy fura alkalmi baráti viszony alakult ki, hogy terhét megossza e nő.
Szoba került az én sorsom is, hogy hol követtem el hibát, de az se maradt ki, hogy volt párom okozott galibát.
S kiderült ö is majdnem belelépett e cipőbe, ami tönkre teheti életét neki és kit még szeret, de így elkerülheti a hibát.
S miközben beszélgettünk mindketten életünkről, mint két régi jóbarát fent a magas felhőkön szálló gépen.
Megérkeztünk úti célunkhoz gyorsan, s szomorúan köszöntünk el egymástól, tudva örökre elválunk szépen.
Furcsa mily úti kereszteződéseket hoz össze a nagy égi rendező, s két idegen embert egymás felé titokzatosan vezet.
Kinek nincs egymással dolguk, csak hogy tapasztalatot cseréljenek, s utána mindenki az útjára szépen tovább mehet.
/John Doe/
Viharos időben, virágzó mezőn legel a nyáj, s miközben borzolja a szél az árvalányhajat, mely hullámzik. mint tenger, csapkod tajtékja ide oda, s halad felette a sok sötétedő felhő, száguldana messze tova. Hagyom, hogy sodródjon lelkem vele, hátha eljut messzire hol te jársz, akkor is jó lesz ott lenni majd kicsit veled, ha te engem mégsem vársz.
Láthatom majd fentről tested finom vonalát, s tudom jól rákötöttem már életem fonalát, kicsiny törékeny ujjaid a széllel egy csókkal lehelem, s te nem tudod mégsem, hogy lelkemet érintve ott vagy velem. Ott vagyok körülötted, táncolom tere a teret, de csak annyira vagyok ott, amennyire neked jó és lehet.
Ahogy simogatom kezed az arcodhoz érsz, átsiklom orcádra, mely kissé komor szíved terhét mutatja vetítve, de mikor hozzá érek, kis mosolyt csalok rá, téged jobb kedvre derítve. Nem tudod mitől lett arcodra varázsolva kis mosoly, hiszen pont azon rágódtál...aki szeret, annak szándéka komoly?
Kiabálnám szívednek, itt tombol a vihar, mely lelkem reptette hozzád, ne ezen emészd magad kislány, hanem szállj fel velem a szélbe, s érezni fogod, hogy talán te is kimondád. De hiába kiáltom, hangom nem értheted, hisz csak a szél hangja suttog neked, s nem tudom kimondani a számomra legszebb szót, a neved.
Most ott vagy, hol biztonságban kéne lenned, hisz családod körében pihensz a selymes Tiszánál, de hidd el, innen messze is csak a boldogságot szeretném neked, csak azt kívánnám. Látom aggódó szemed, mint tekintesz fáradtan édesanyádra, de mosolyod felé engeded s látja szívében, hogy lánya nem ítéltetett magányra.
/John Doe/
Azt hinné az ember, ha a tangó zenéje örök,
Akkor aki lépi, az is tudja mindig, s ő nem vív
Hogy mitől olvad össze egybe az ütem és az ív.
De mikor látom a férfit, aki macho módon lép.
Azt is látom, hogy mi nincs benne, mi az mi üres.
Néha jól jönne nekik egy kiadós pofon, egy füles.
Hiszen nem csak egy van ilyen, tucatnyi én már látom.
Elvárnám, hogy versengjenek a nőkért, akikről az élet szól
Erre mit tesznek, ők csak válogatnak, fejbe verném őket jól.
Hol a tisztesség, hol az alázat melyet elődjeik oly tiszteltek,
Hiszen vicc, amit tesznek, a legszebbel szemben tiszteletlenség
Fel sem kérik már azt, ki nem elég jó nekik, pedig ez illetlenség.
Régi nagyokra, hoznak szégyent, kik a tangóért életük adták
Ott van példának Alejo Albornoz, akibe három kés hatolt csendbe
Mit viselt némán, büszkén, mert tudta életébe neki ennyi fért bele.
Ezt írta meg egy szép Milongába a neves argentin poéta, Jorge Louis Borges
Ezek meg ott hagyják a nőket, kikről ők hiszik, számukra nem elég ékesek,
Na ettől lesz majd a pokolban az önzők és a ripacsok tüzes helye népesebb.
Ott ülnek a lelkes nők és lányok, kik nem rég élik meg e nemes szenvedélyt.
De nem kapnak semmit csak lenéző tekintet, s szép táncos lelkük a sarokban áll,
Mert a nemes macho tangós urak, jól el vannak kényeztetve és nekik ez doregál.
Pedig hányan adták életük egy kedves nő ölelésért, hányan remélték haláluk előtt,
De nem értik a mai férfiak ez csak kevesen, hogy a tangó nem egy öncélú tánc
Pedig a lelkükről egy szép gesztussal leszakadhatna ez a machos koszos lánc.
Lehet én vagyok régies és maradi, aki csak most érzi meg az ősök nemes lelkét,
A tervét mely oly egyszerű, tanítsd ki arra szorul, adj neki hitet, szép reményt.
/John Doe/
Kicsim, ahogy öleltél, adtál lelkemnek vigaszt, oly mélyen hatolt belém,
De a szomorúság, ami bennünk volt, fájdalmas gondolatokat dobot elém.
Olybá tűnt a pillanat, kit nem látok többé viszont ugyan úgy, mint elment,
Visszamosolygott rám, s azt üzente várj te bolond, ne dobd ki az mi fontos neked,
Mivel annyira szeretem ezt az apró, törékeny, de bohém és még is erős kemény nőt.
Arra gondoltam, megteszek mindent, hogy érezzem majd a kéjes leheletében a hőt.
Várom haza, mint életem értelmét és utamon társam, lelkem bolondos párját,
Őt várják sokan, a csodás ragyogást, a nőt ki úgy adja fényét, mint a nyári tűző nap,
Én ki szeretem, ha hagyom őt szárnyalni, akkor a csodából egy kicsit mindenki kap.
Pedig fáj sokszor, hogy nem rám figyel, miközben éli csodás szabad életét,
Azonban, ha kicsit adni fog többet magából nekem, s ezt a fájó érzést elfeledem,
Akkor talán ez a kicsit több figyelem egymásra, úgy a boldogságot nem keresem.
Ne keresem mert ott lesz velünk, s lesz a te meg énből a mi, ki mégis valahol te,
Ezért ez az utad kis édes madár a távoli tájra már nem csak fájdalom, hanem remény,
S megbirkózunk a világgal, s megharcolunk a szerelemért, legyen az bármilyen kemény.
Jó utat édes lány, jó utat szerelem, s vár egy férfi ki szeret és visz majd téged haza,
S együtt éljük meg a napokat s ne a tegnap legyen fontos, hanem csak a szebb ma.
/John Doe/
Nem tudom...
Nem vagyok az ki neked férfi,
Nem tudom miért, ezt ki érti?
Nem vagyok neked ki téged óv,
Nem adtam meg neked a jót.
Nem vagyok ki biztonságot ád,
Nem vagyok kitől el jő a vágy!
Nem vagyok kiben a jövőt látod,
Nem hiszel, s lelkem nem várod!
Nem bízol abban, hogy jövőnk lesz,
Nem hiszed, hogy én lennék ki tesz.
Nem tudsz szeretni, hisz mondtad,
Nem kaptad ezt az érzést, hoztad.
Nem tudom miért vagy velem még,
Nem ad erre se választ az a kétség!
Nem tudom mit tegyek még majd!
Nem tudom azt, hogy téged mi hajt.
Nem tudom azt, hogy aludjak már,
Nem tudom, s hogy benned ki vár?
Nem tudom még, hogy mit tudok,
Nem értem, miért vagyok ily tulok.
Egyet tudok még ha nem is értem,
De hisz az égtől csak téged kértem.
Egy biztos, ebben nincs kérdésem,
Szeretlek, de lelked már ..........nem értem.
/John Doe/
Egyelőre, itt van a vége, mert a múzsám elrepült, és nincs erőm többet írni,
Ha most újra kezembe venném a tollam, nem tudnék mást tenni csak sírni....
/John Doe/
Neved
Pillantásod remény
Hangod élvezet.
Csókod erény,
Érintésed tűz mely éget.
A bőröd szikrázó,
Hajad selymes kelme.
Illatod virágzó,
Mely simul testedre.
Szavad tiszta víz,
Sebes forrásból ered
Fülemnek muzsikája
Gyönyörű neved.
/John Doe/
Át fogsz majd még élni igazi keservet.
Nem tudod még mi az a magány?
S hiába barát, jóakaró tengernyi,
Hiányozni fog a szép lélek,
Te ezt nem érzed? Talán.
Ez téged is elér egyszer majd e világon,
/John Doe/
Ajánlás és hála
A fenti sorokat ajánlom imádott szerelmemnek, aki lelkem megérintette, megégette, megtépte és megsimogatta, aki képes volt arra, amit már el sem hittem, szeretni őszintén, szerelmesnek lenni! Köszönöm édes múzsám! Remélem, megtalálod a boldogságod, mert ezért tettem mindent, az motivált minden cselekedetemben, gondolatomban és szavamban! Örökké hálás leszek neked, akkor is ha hazug voltál, belém rúgtál, sosem szerettél úgy, ahogy szerettél volna, kirekesztettél gyakran, elmenekültél mindig, amikor jól érezted magad mellettem, s nem tiszteltél sosem annyira, hogy elfogadj igazán társadnak. Ezekért nem haragszom, nem neheztelek, mert elfogadlak annak aki vagy és voltál, mind ezekkel szerettelek, amikor velem voltál, s most is amikor már mással vagy, mert inkább vissza menekültél a komfort zónádba, ahol biztonságban érzed magad, nem találkozol a félelmeiddel és nem rettegsz saját magadtól. .
Továbbá köszönöm gyermekeimnek, akik megszenvedték, hogy mi történt az apjukkal, de mindig mellettem álltak és remélték, hogy boldog leszek.... hát gyermekeim, voltam boldog, még ha pillanatokra is volt szép a világ, köszönöm nektek a kitartást és nélkülözést... s most igyekszem, hogy ti is boldogok legyetek! Szeretlek titeket!
Köszönöm a volt szerelmeimnek, felségemnek, barátaimnak akik mellettem voltak és akik elhagytak, elárultak. Mind tanultam tőletek, ti is kellettetek, hogy megtanuljam milyen fontos a önzetlen szeretet, s milyen fontos vagyok én!
Köszönöm édesanyámnak és apámnak és minden ősömnek, hogy a mintáikat átadták nekem, ami az élet feladatom lett, ajándék és átok, de a lényeg, hogy ez által megtanuljam, hogy levetkőzzem és kezeljem őket. Szegények ezeket mind szeretetbe csomagolva adták át nekem.
Meg akartam köszönni a jó istennek is, vagy teremtőnek, nagy rendezőnek, de nem tudom milyen viszonyban vagyok vele most, hisz annyi szépet adott nekem, de eddig mindig elvette tőlem, ettől még hiszek benne, hogy bennem élve csak ad még valami jót az életbe és hagyja kicsit élvezni felhőtlenül, gondtalanul, ígérem, megbecsülöm majd!
Köszönöm nekik, hálás vagyok nektek, hogy.... vagyok aki vagyok.
/John Doe/
Vannak verseid és gondolataid hasonló témában mint szerelem, bánat, elengedés, önismeret és személyiség fejlesztés, szeretet, hála? Akkor oszd meg az olvasóinkkal, akik ugyan abban a helyzetben vannak vagy voltak, mint te. Hidd el nekik is segít feldolgozni az érzések újra átélése, vagy felismerése. Küld el nekünk a versed, novellád, esszéd, gondolataid, s megjelentetjük itt névvel, vagy anonim módon, ahogy neked tetszik és komfortos. Klikkelj a Kapcsolat gombra és küld el az írásod. Köszönjük férfi társaid nevében is! Ha csak olvasgatni szeretnél történeteket, akkor a Blog gombra klikkelj és válogass a cikkek között.